Nem tankönyvi biológiaóra. Felfedezőút a magyarországi természetben, élő példákkal, valódi tárgyakkal és olyan kérdésekkel, amelyeket a gyerekek maguk is feltennének.
Az órákon nem lexikális tudást adok át, hanem nézőpontot. Egy-egy témát járunk körül: hogyan működik, miért különleges, mit jelent nekünk, és mit tehetünk érte.
Biológiai képzettséggel, szakmai alapossággal, de gyerekeknek szóló nyelven mesélek, és közben szemléltető eszközöket viszek magammal. A gyerekek kérdeznek, kipróbálnak, megfogalmazzák a saját gondolataikat. Így sokkal többet visznek haza, mint egy szokásos biológia óra anyagát.
Az egyetlen emlős, amely valóban repül, és a hangjával „lát”.
A denevér nem egér, és nem is madár. Külön rendbe tartozik, és olyan képessége van, amelyre az ember csak műszerekkel jutott el: ultrahangot bocsát ki, és a visszaverődő visszhangból térképezi fel a környezetét, akár teljes sötétségben is. Ezt hívják echolokációnak. Hazánkban több mint két tucat faj él, és mindegyik védett.
A rovarevő denevérek a természet legjobb szúnyogirtói: egyetlen éjszaka akár több ezer apró rovart is elfogyaszthatnak. Közben rendkívül érzékenyek. Egy rosszkor érkező zavarás a téli álom idején életükbe kerülhet. A gyerekek megtanulják, hogyan élnek együtt velünk, és hogyan segíthetünk nekik, például egy denevérodúval.
Amiről szó lesz:
Két ősi csoport, amelyet a legtöbben összekevernek, és sokan félnek tőle.
A béka és a sikló első ránézésre nincs sok közös, mégis gyakran kerülnek egy kalap alá. A kétéltűek (béka, varangy, gőte, szalamandra) nyirkos bőrükön át is lélegeznek, és szaporodásukhoz víz kell. A hüllők (gyíkok, siklók, teknősök) pikkelyes, száraz bőrűek, és a szárazföldön is boldogulnak. Az órán megtanuljuk, hogyan lehet őket biztosan megkülönböztetni.
Hazánkban az összes hüllő- és kétéltűfaj védett, és sokuk helyzete aggasztó, mert eltűnnek a kisvizek, a rétek és a természetes élőhelyek. Közben rengeteg a téves hiedelem, főleg a kígyókról. A cél az, hogy a gyerekek tényekre alapozva értsék meg őket, és félelem helyett tisztelettel nézzenek rájuk.
Amiről szó lesz:
A dinoszauruszok legközelebbi élő rokonai éppen az ablakunk előtt fészkelnek.
A madarak tolla, könnyű csontváza és hangja mögött hihetetlen alkalmazkodás áll. Az óra egyik célja, hogy a gyerekek megtanuljanak madarat felismerni a sziluettje, a repülése és a hangja alapján, így a következő sétán már nem „valami madarat” látnak, hanem például széncinegét vagy fecskét.
Megnézzük, hogyan építi fel a fészkét egy madár, miért olyan különbözőek a fészkek, és mi történik a költözők nagy útján: a fecske például Afrikáig is eljut, és tavasszal ugyanahhoz a házhoz tér vissza. Szó esik arról is, mit tehetünk a madarakért a kertben és az iskolaudvaron, és mit ne, például miért ne vigyünk haza egy „elhagyottnak” tűnő fiókát.
Amiről szó lesz:
Az állatfajok túlnyomó többsége közéjük tartozik, mégis alig ismerjük őket.
Rovarok, pókok, rákok, százlábúak: közös bennük a külső váz, az ízelt lábak és a vedlés. Az órán rendet teszünk a fejekben: miért nem rovar a pók, hány lába van egy rovarnak, és miért „öltözik át” a hernyó lepkévé.
Az ízeltlábúak nélkül nem működne a természet: ők a beporzók, a lebontók, a ragadozók és sok állat táplálékai. Közelről is megnézzük őket, nagyítóval, szemléltető példányokkal, és felfedezzük, milyen furcsa és szép lények élnek a lábunk alatt.
Amiről szó lesz:
Nem kell messzire utazni, de érdemes tudni, hová.
Magyarország kicsi, de lenyűgözően változatos: puszták, barlangok, ligeterdők, folyók és tavak váltják egymást. Itt van a Hortobágy, az aggteleki Baradla-barlang, a Tisza-tó vagy a Balaton környéke, és tíz nemzeti parkunk őrzi a legértékesebb területeket. Közülük többet a világörökség is számon tart.
Az óra egy képzeletbeli körút: megnézzük, milyen védett növények és állatok élnek ezeken a helyeken, mitől egyediek, és miért nem lehet őket máshol „újrateremteni”. A gyerekek nemcsak megismerik, hanem meg is szeretik őket, és hazaviszik a kérdést: hova menjünk a következő hétvégén?
Amiről szó lesz:
A méz csak a legkisebb ajándékuk.
Egy méhcsalád valódi szuperszervezet: egyetlen királynő, nyáron akár több tízezer dolgozó, és mindenkinek pontosan megvan a dolga. A méhek még táncolnak is: a mozgásukkal elmondják társaiknak, merre és milyen messze találtak virágot. Ennél jobb példa nincs arra, hogy a természetben a tudás átadása is lehet „nyelv”.
A mézelő méh csak egy a több száz hazai méhfaj közül. A legtöbb vadméh magányosan él, mégis ők is fontos beporzók. A növények, amelyeket eszünk, jórészt beporzásra szorulnak, a méhek mégis egyre nehezebb helyzetben vannak. A gyerekek megtanulják, mit tehetnek értük: virágos rét, méhbarát kert, vadméh-hotel.
Amiről szó lesz:
Nem csak a felnőttek dolga. A gyerekeknek is van szerepük.
A természetvédelem sokszor távoli, nagy dolognak tűnik: rendeletek, nemzeti parkok, kihalás. Ez az óra a gyerekek szemszögéből beszél róla. Mit jelent az, hogy valami védett? Miért tűnnek el fajok? És mi az, amit egy általános iskolás ténylegesen megtehet?
Nem ijesztgetünk, és nem hagyjuk a gyerekeket tanácstalanul. Konkrét, kicsi, mindennapi lépéseket gyűjtünk: a hulladéktól a vízhasználaton és az iskolaudvaron át a kertig. A cél az, hogy a gyerek azt érezze: rajtam is múlik.
Amiről szó lesz:
A természetet nem lehet igazán megérteni egy kivetített képből. Ezért minden órára szemléltető eszközöket viszek magammal, hogy a gyerekek közelről megnézhessék, amiről tanulunk. Például:
Hiszem, hogy amit a gyerekek megismernek, azt meg is szeretik, és amit megszeretnek, arra vigyáznak is. Ezért fontos számomra, hogy a magyarországi természeti kincseket már kis korban megismerjék, és olyan generáció nőjön fel, amely tud és akar is vigyázni rájuk.
Szeretnéd, hogy az iskolátokban is megtartsam a különórát? A program részleteiről e-mailben vagy telefonon érdeklődhetsz.